Adventi reggeli

Advent első vasárnapján, ha már sikerült véletlenül itthon lennünk, valami kényeztetőt akartam készíteni, ami ráadásul ad elég energiát a gyerekeknek, hogy utána jó sokat tudjanak ugrálni a karácsonyi játszóházban, ahová az apjukkal mentek.
Így lett a mai reggeli gofri és kakaó.
Miután megkaptuk a gofrisütőt, elég sokáig tartott találni egy tényleg jó receptet. Nekünk a következő vált be: 3 tojás, 12 dkg cukor, 1 cs vaníliás cukor, 12 dkg margarin, fél liter tej, 40 dkg liszt, fél csomag sütőpor. Először a tojást és a cukrokat kell felverni, utána bele a margarin és a tej, végül a liszt és a sütőpor.
Ebből az adagból 12 gofri készül, ami egy elég kiadós reggeli (én konkrétan egyet bírok megenni belőle). Mindenkinek ajánlom kipróbálásra, tényleg nagyon finom, és a gyerekek garantáltan imádják.

Fánk

Szerintem még életemben nem sütöttem fánkot. Túl sok macera van vele. Ez a recept viszont egyszerű, finom és leginkább gyors. A tál elővételétől a tálalásig nem telt el 20 perc. Ráadásul akkora adag, hogy desszertnek akár hat-nyolc embernek is elég.
Kell hozzá egy tojás, egy kis pohár kefir, 2 ek porcukor, egy csomag vaniliás cukor, fél csomag sütőpor, 12 csapott ek liszt és egy csipet sò. Az egészet össze kell keverni és forró olajba szaggatni.
Vigyázat, másodpercek alatt kisül.
:-)

Kreatív kármentés

... avagy mit tehet az ember, ha a jól kigondolt vacsorát a gyerekek nem hajlandók megenni.

Tegnap ügyesen feltálaltam vacsorára a gondosan elkészített sült csirkecombot és párolt krumplit, viszont úgy tűnik, hogy a gyerekeknek eszük ágában sem volt azt vacsorázni. A krumplit ugyan megették, de valljuk be, az azért elég sovány vacsora.

Mit tehet ilyenkor az ember? Vagy keres valami mást a hűtőben vagy rögtönöz. Nos, mivel nekem feltett szándékom volt, hogy a csirkét megegyék a gyerekek, az utóbbi mellett döntöttem. Gyorsan meghámoztam és felkockáztam egy agymát, rádobtam olajra, közben felapróztam a csirkehúst, azt is hozzátettem, beleöntöttem egy fél üveg paradicsomlevet (ha nincs otthon, sűrített paradicsom is megteszi), beleapróztam néhány gerezd fokhagymát, tettem rá némi zöldfűszert és a végén az egészet ráborítottam egy jó adag (szintén a hűtőben árválkodó) tésztára.

A paradicsomszószos tésztában az a legjobb, hogy a gyerekeim bármikor képesek megenni, így pedig, kis átveréssel a hús is csak eljutott odáig, hogy elfogyasztották. Ilyen az, amikor az embernek hirtelen kell megváltoztatni a vacsoraterveket.

Képet most sajnos nem tudok feltenni - a fotózás kicsit macerás lett mostanában -, de igyekszem most már megint rendszeresen írni ide is és fotózni is fogok, ígérem.

A süti, ami csak a mesében létezik

Régen írtam már, tudom. Mostanában elég sok a dolgom, de ezt a receptet egy kedves ismerősöm kedvéért mindenképp meg kell osztanom. Szerinte ugyanis répatorta csak a mesében létezik.

Nos, örömmel jelentem, hogy a répatorta igenis létező sütemény, ráadásul igen finom.

3 tojást és 25 deka cukrot felverünk, majd hozzáadunk 1,5 deci étolajat, 15 deka darált diót, 2 közepes almát és 4 répát lereszelve (igen, az almát és a répát is le kell reszelni), 35 deka lisztet, egy sütőport és egy kis fahéjat (ezt ma ki is hagytam, de így is finom lett). Az egész masszát sütőpapírral bélelt tepsibe (jó nagyba) tesszük és kisütjük. Ugye nem is bonyolult?

Sajnos, ha egyszer elkészül, hamar lesz a története mesés... Hol volt, hol nem volt...