Pavlova torta

Sokszor fogom a fejemet, amikor egy gasztronómiai műsorban azt látom, hogy a szakácsok - tisztelet a kivételnek - simán kidobnak amúgy felhasználható dolgokat, csak mert éppen az adott ételbe nincs rájuk szükség. Pedig sok esetben ezeket akár még önálló fogások elkészítésére is fel lehetne használni.

Az egyik ilyen - sokszor kidobott - alapanyag a tojásfehérje, ami elég sok recept elkészítésekor kimarad. A tojásfehérjéről tudni kell, hogy rendkívül jól fagyasztható és kiolvasztva, illetve frissen is felhasználható különböző tojáshab alapú desszertek készítésekor.

Hétvégén nekem is megmaradt egy tojásfehérjém, amit most éppen egy Pavlova tortára használtam fel. Ez a torta az egyik legegyszerűbb desszert, amit el tudunk képzelni, mégis rendkívül finom és nagyon sokféleképpen variálható.

Pavlova torta:

A megmaradt tojásfehérjét verjük fel kemény habbá tojásonként 4 evőkanál cukorral, ezután tegyük egy sütőpapírral kibélelt tortaformába és a sütő legalacsonyabb hőfokán szárítsuk meg (ez elég hosszú idő, kb 1-1,5 óra). A kihűlt tortaalapról vegyük le a sütőpapírt, halmozzunk rá tejszínhabot és a tetejére tegyünk tetszőlegesen gyümölcsöket.

Gasztrotipp: a Pavlova tortára friss gyümölcsöt vagy befőttet is tehetünk.

Gasztrotipp: a kimaradt tojásfehérjéből készíthetünk habcsókot vagy habkarikát is, akkor az elkészült habot habzsákból nyomjuk ki.

Pizza

Mindenki tudja a telefonos főzésnél csak az internetes főzés a kényelmesebb, és mivel mi az ország egyik legnagyobb városában élünk, számtalan lehetőségünk van a pizzarendelésre. Most azt próbálom megmutatni, miért is nem éri meg rendelni a pizzát, amikor ugyanannyi idő alatt  (pizzakiszállítás kb. 1 óra)otthon is elkészül és valóban az kerül rá, amit enni akarunk - sőt, még árban is jobban járunk.

Pizzatészta:

40 dkg liszt

1 dl olaj

1 cs instant élesztő

1 tk cukor

1 tk só

kb. 2,5-3 dl langyos víz

A hozzávalókból egynemű tésztát dagasztunk - a vizet folyamatosan adjuk hozzá, hogy megfelelő állagú legyen a tészta - és letakarva 40 percre meleg helyre tesszük, hogy megkeljen.

Pizzaszósz:

1 nagy (150 g-os) sűrített paradicsom konzerv vagy házi paradicsomlé
3 gerezd fokhagyma
1 fej hagyma
1 ek zsír
só, bors, paprika, oregano, bazsalikom, kakukkfű
A hagymát felkockázzuk és a zsíron üvegesre pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a paradicsomot (ha sűrített paradicsommal dolgozunk, célszerű vízzel hígítani), fűszerezzük, beletesszük a felaprózott fokhagymát és ízlés szerinti sűrűségűre főzzük. (Ez kb. 10 perc és célszerű megcsinálni, amíg kel a tészta - én tegnap az ebéd elkészítése közben összedobtam, amíg épp nem tudtam mást csinálni, de figyelni kellett, nehogy valami odaégjen.)

házi pizza

Pizzafeltét: amit éppen szeretnénk, csak a sajtot ne hagyjuk le róla. Én tegnap egyszerűen házi kolbászt daraboltam rá, de készítettem már egyszerű paradicsomszószos-sajtos pizzát is.

A 40 perc kelesztés után a pizzatésztát terítsük ki egy 30x40 centis lisztezett tepsibe, tegyük rá a feltétet és 10 perc alatt süssük készre 200 fokos sütőben.

Fontos: figyeljünk rá, hogy a gyerek ne tekerje le a sütő hőfokát, különben azon vehetjük észre magunkat, hogy a pizza még fél óra múlva sincs készen (személyes tapasztalat).

Egy kis kényeztetés

Az ember néha elcsábul és olyan dolgokat kíván meg, amik minimum derékba törnek minden diétát és egyéb súlycsökkentésre irányuló próbálkozást. Egyébként sem szeretem sanyargatni magam, de azért egy ilyen forrócsokit ritkán engedek meg magamnak. A héten viszont kaptam Adritól egy készlet nagyon dekoratív poharat, ami egyszerűen könyörgött azért, hogy kipróbáljam. Az eredmény magáért beszél.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy én ezért bármi extra díszítőcsokit vettem, inkább elmondom hogyan is készült ez a finomság.

Mivel a pohár 2,5 decis, számítva a tejszínhab térfogatára, poharanként 1,5 deci tejből készült a forrócsoki, amibe adagonként 3 szelet étcsokoládét, 1 kanál kakaóport és 2 teáskanál cukrot tettem. Ezt csak össze kell forralni sűrű kevergetés mellett, nehogy leégjen. A tejszínhabot 2 deci tejszínből - vagy egy csomag porból - készítjük hozzá, aztán habzsákból kinyomva lehet ilyen szépen megformázni.

A csokidísz készítése is nagyon egyszerű. Fejenként (díszenként) 1 szelet csokit tegyünk egy hőálló tálkába és 40 másodperc alatt mikróban megolvasztjuk. Ennyi idő alatt nem olvad meg teljesen a csoki, de az olvadt rész olyan meleg lesz, hogy ha tovább kavargatjuk, a többi már beleolvad. Az olvasztott csokit tetszőleges formában rácsorgatjuk egy sütőpapírra és megvárjuk, amíg megszilárdul. A díszeket két réteg csokiból célszerű készíteni, hogy elég vastag legyen és ne törjön el, tehát, ha megdermedt az első réteg, csorgassunk rá még egy adag csokit. Amikor a díszek elég vastagok, várjuk meg, amíg teljesen megdermednek - ez mindössze 1-2 percet vesz igénybe - és utána egyszerűen vegyük le a papírról. (Ez a jó a sütőpapírban, hogy nem tapad rá a csoki.)

Gasztrotipp: ha meghatározott alakú csokidíszeket akarunk készíteni, rajzoljuk elő a mintát egy tetszőleges papírra, tegyük a sütőpapír alá és a csokit a minta mentén folyassuk a sütőpapírra - erre a célra egyes helyeken lehet kapni mintaíveket is.

sütőpapírra folyatva a csokit alakítsuk ki a díszt

a dísz megfelelő vastagságának kialakításához két rétegben vigyük fel a csokit

Az eredmény

Linzertészta

Valamikor évekkel ezelőtt - le sem merem írni, hány éve lehetett, mert szörnyen nagy számnak tűnik - egy sütőporos zacskó hátulján találtuk meg a - számunkra - tökéletes linzerreceptet. Azóta én ezt a receptet - kisebb-nagyobb módosításokkal rengeteg különböző sütemény elkészítésére használom. Később majd több felhasználását is megosztom, de az alapreceptet nem akarom többször leírni, mert itt bármikor megtalálható lesz:

 

Linzer alaprecept: (ez két adag, de én ennyi alatt neki sem tudok kezdeni a sütésnek)

400 g liszt
200 g cukor
250 g margarin
2 tojás
1 cs sütőpor
1 cs vanilincukor
1 citrom reszelt héja (kihagyható, különösen, ha még tovább ízesítjük a tésztát)

Elkészítés: a hozzávalókat összegyúrjuk, aztán legalább félóra hűtőben pihentetés után felhasználjuk a sütemény elkészítéséhez.

Csigasüti

Tegnap egy egyszerű kekszet készítettem a linzertésztából, amit Ferike mindig nagyon szívesen rágcsál, és mi is nagyon szeretjük. Ehhez a süteményhez a fenti linzertészta felébe kakaót kell keverni, aztán pihentetés után a két lapot kinyújtani és együtt összetekerni, majd a kapott kígyót felszeletelni kekszekké.

180 fokos sütőben 5-8 perc alatt megsül.

Hétvégi menü

Néha el kell döntenünk, hogy mi a jobb, egyszerre nekiállni és elkészíteni a teljes hétvégi menüt, vagy kisebb-nagyobb megszakításokkal egész hétvégén a konyhában forgolódni. Én inkább feláldozom a szombat délelőttöt, hogy aztán a hétvége maradék részét a családommal tölthessem. Természetesen ilyenkor is vannak olyan ételek, amikhez helyben is kell ezt-azt elkészíteni, de ez már közel sem olyan sok idő, mintha az egésszel akkor kellene foglalkozni. A tegnap délelőttöm kissé zsúfoltra sikerült, viszont így most van időm összeszedni a reggeli kakaó mellett, hogy mit is készítettem, amíg a család többi tagja pihen, hiszen nem kell kapkodni, hogy legyen ebéd.

 

A karfiolleves esete

Jozsó péntek este hozott egy óriási karfiolt - mivel darabra adták, így célszerűen kiválasztotta a legnagyobb példányt, ami végülis akkorának bizonyult, hogy nem is főztem meg az egészet. Mivel imádom a karfiol ízét, így nem akartam túlságosan elnyomni mindenféle fűszerekkel. A levesbe gyakorlatilag csak sót és borsot tettem, a végén pedig behabartam. Ebben a formában akár fogyasztható is lett volna a dolog, viszont nekem gondolnom kell arra is, hogy Ferike mennyit fog belőle szétöntözni a kanálból, ezért végül krémleves lett a dologból - megjegyzem, ez nem kompromisszum vagy önfeláldozás, mivel mi kifejezetten szeretjük a krémlevest.

 

Fokhagymás tejben sült csirkemell krumplipürével

A csirkemell nem a kedvenc alapanyagom, mivel - például a combhoz képest - meglehetősen száraz, ezért csak olyan módokon szoktam felhasználni, amikor ellensúlyozni tudom ezt a tulajdonságát. A fokhagymás tejben sült hús ez a kategória. Elsőre lehet, hogy macerásnak tűnik a recept - másodszorra feltűnhet, hogy elég sok mosatlan edényt generál - de valójában nem kell megijedni tőle és igazi változatosságot jelenthet egy hétvégi menüben.

Elkészítés: A csirkemelleket felszeleteljük (nem klopfoljuk!) sózzuk, borsozzuk, fokhagymát karikázunk rájuk és beáztatjuk annyi tejbe, amennyi ellepi. Nyilván minél hosszabb ideig áll a hús a tejben, annál jobban átveszi a fokhagyma aromás ízét, de egy óra pácolás teljesen elég már. Ha letelt a pácolási idő - vagy vészesen közeleg az ebédidő - vegyük ki a csirkemell szeleteket a tejből, csöpögtessük le, forgassuk lisztbe és kevés olajon (vagy zsíron) pirítsuk meg egy-két perc alatt - nem kell készre sütni, csak kapjon egy kis színt. Ha minden szelet elkészült, tegyük bele egy sütőedénybe - én hőálló edénybe tettem, de lehet akár teflonbevonatú is -, öntjük vissza rá a pácolólevet (fokhagymás tej), fedjük le és tegyük be a sütőbe 200 fokra, ahol körülbelül 3/4 óra alatt készre fog sülni.

 

Gasztrotipp: szerintem ehhez az ételhez a krumplipüré passzol legjobban, de ha ünnepi ételnek készítjük, akkor tálalhatunk hozzá hercegnő burgonyát is.

 

Ne keseredjünk el

Vannak napok, amikor mindent megteszünk, hogy valami tökéletesen sikerüljön, de a végeredmény mégis hervasztó vagy legalábbis közelébe se ér annak, amit szerettünk volna. Így jártam én kedden Ferike születésnapi tortájával. Persze magamnak köszönhetem az egészet, mivel kiválasztottam egy egyáltalán nem triviális kinézetet - ha két éves a gyerek, legyen kettes alakú a torta - ráadásul nem kalkuláltam bele, hogy ha az említett kétéves segít, akkor még az se fog összejönni, ami amúgy szokott.

Az elképzelés a következő volt: készítek egy kettes alakú tortát, bevonom fondant-nal, autópályát csinálok belőle és ráteszek két fondant kisautót.

Hát, lássuk, mi lett a dolgoból:

Készítsük el a piskótát

rajzoljuk fel a fromát

vágjuk formára a tortalapot

készítsük el a fondant-t

töltsük be a tortát

színezzük be és nyújtsuk ki a fondant-t

örüljünk az eredménynek

tegyük fel a bevonatot a tortára

Na, itt kezdtem kétségbeesni, mivel annyi időt vett el közben, hogy Ferike után rohangáltam, hogy a fondant elkezdett repedezni, aztán pedig akármit csináltam, csak egyre rosszabb lett. Ennek ellenére azért kidíszítettem a tortát és megcsináltam rá a kisautókat is.

kicsit gyűrött, kicsit szakadt, de aranyos

És ekkor történt, hogy Ferike észrevette a tortát és annyira tetszett neki, hogy egyből bele kellett nyúlnia. Akkor aztán végképp összeomlott a tökéletes torta elképzelésem...

Jozsó azonban megmentette a helyzetet egy imitált autószerencsétlenséggel :)

igen, nálunk is le tud szakadni az autópálya

Tanulságok: a torta finom volt és végülis elérte a célját, hiszen az ünnepeltnek tetszett - annyira, hogy a piros kisautóval elszaladt játszani, és másnap reggel a gyerekszobában találtam meg.

Szóval, a címhez visszatérve, ne keseredjünk el, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna vagy éppen nem lesz tökéletes, mert a gyereknek még így is nagyon tetszhet. (Legközelebb pedig majd egyszerűbb formát választok ;))

Rizottó maradékokból

Tegnap este meglehetősen kómás voltam, viszont mivel ez nem lehet mentség arra, hogy nincs vacsora, kreatívan kellett megoldani a dolgokat. A cél, minél kevesebb időráfordítással, minél táplálóbb vacsorát készíteni.

Szerencsére volt a hűtőben némi maradék húsleves és főtt leveszöldség, a fagyasztóból pedig kivettem egy adag csirkemájat.

A rizottóról tudni kell, hogy bár én nem vagyok oda a rizsért, ez egy olyan étel, amit mindig szívesen - és az alakom nagy sajnálatára jó nagy mennyiségben - fogyasztok. A tegnapi zöldséges-májas verzió pedig különösen nagy kedvenc.

Zöldséges-májas rizottó:

 

Hozzávalók:

rizs (az Uncle Ben's szerint fejenként 125 gramm rizst kell számolni, én őszintén megmondom, nem mértem meg, de ránézésre 20-25 deka volt)

1 fej hagyma kockára vágva

zsiradék a hagyma alá (én házi zsírt használok, de lehet olaj is, ha valaki jobban szereti)

ízlés szerinti mennyiségű zöldség kockára vágva (nyugodtan lehet friss zöldségből is csinálni, csak főttből gyorsabb és legalább nem romlott rám)

3 darab csirkemáj (apróra vágva)

húsleves/zöldségleves/víz a felöntéshez

só, bors, delikát, kurkuma(a színe miatt)

1 dl (lehetőleg száraz) fehérbor (simán kihagyható - tegnap pont nekem sem volt otthon)

 

Elkészítés: A hagymát a zsíron üvegesre pirítjuk, rátesszük ja rizst és azt is megpirítjuk, majd felöntjük a borral. Ezután fűszerezzük, ízlés szerint, és beletesszük a zöldségeket (ha főtt zöldséget használunk, elég akkor beletenni, amikor a májat). A rizottót folyamatosan kevergetni kell, nehogy odaégjen és mindig csak annyi levessel vagy vízzel felönteni, ami épp ellepi és pótolni a folyadékot, ha lefőtt. A májat csak akkor rakjuk bele, ha a rizs már gyakorlatilag kész van, mivel annak tényleg csak egy perc kell, ha apróra vágtuk.

Kulturális kitekintés: az olaszok szerint a rizs vízben születik és borban hal meg, ami arra utal, hogy a rizst elárasztásos módszerrel termesztik és a rizottó készítésénél az első folyadék, amit hozzáadunk a bor.

 

Gasztrotipp: a rizottó készítésénél mindig langyos folyadékot használjunk a felöntéshez, különben túlságosan lehűl főzés közben.

 

Gasztrotipp: a rizottó lágyabb lesz, ha a főzés végén egy kevés vajat keverünk bele, de krémesíthetjük tejföllel és reszelhetünk bele akár sajtot is.

 

zöldséges-májas rizottó

 

Ha valamire Jozsó unszolás nélkül azt mondja, hogy nagyon finom, akkor abban tényleg lehet valami, és nem utolsó szempont, hogy egy éppen önállóan enni tanuló kétéves is könnyedén be tudja kanalazni.

Csak ajánlani tudom. :)

Falatkák

Tapasztalataim alapján a tepertő a disznóvágás egyik olyan terméke, amiből valahogy mindig túl sok van. Frissen szoktunk enni belőle valamennyit, esetleg készítünk egy részéből pogácsát, de a végén mindig azt vesszük észre, hogy már a fülünkön jön ki és még mindig rengeteg van. A legnagyobb baj a tepertővel - amellett, hogy alapvetően nem szeretem - az, hogy egy idő után megavasodik, tehát nem végtelen a felhasználási ideje.

Tegnap este viszont sikerült alkotni egy olyan tepertőkrémet, amit még én is szívesen megeszek, és ami a legjobb benne, hogy nagyon egyszerű, jól variálható és készíthető bármiből, amit otthon találunk (a tepert azért alap hozzá)

Tepertőkrém: Kb. egy marék darált tepertőhöz főzzünk meg és törjünk össze 2 közepes krumplit, egy tojást és fűszerezzük tetszés szerint sóval, borssal, paprikával, fokhagymával, hagymával, mustárral, paprikakrémmel, zöldfűszerekkel.

Gasztrotipp: a tepertőkrém tejföl, kefir vagy natúr joghurt hozzáadásával krémesíthető.

Gasztrotipp: tepertőkrémmel készíthetünk falatkákat hidegtálra, de akár szendvicskrémként is használhatjuk.

falatkák tepertőkrémmel

 

Tortadíszítés

A művészi hajlamaim kiélésének egyik formája az utóbbi időben a tortadíszítés, amihez a kedvenc díszítőanyagom a fondant vagy cukortészta. A hatásos végeredmény érdekében nem is kell olyan nagy erőfeszítéseket tenni - bár azt azért nem állítom, hogy pofonegyszerű a dolog. A következő tortákról is elmondható, hogy egy részükkel bizony volt némi vesződségem, és nem is mind sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de mivel még csak tanulom a "szakmát", így nem is várhatok el magamtól tökéletes végeredményt (dehogynem, csak nem mindig sikerül)

Kávés mikulás

gesztenyés mikulás torta

kávés torta házassági évfordulóra

autós, kettes csokitorta

az egyik első

Gyorsételek

A gyorsétel szó hallatára mindenki előtt megjelenik néhány nagyobb franchise üzlet logója, valami hamburger meg sült krumpli, esetleg gyros vagy pizza. Ezekkel kapcsolatban azért sokunknak van hátsó gondolatunk, főleg ha szeretjük tudni - legalább nagyjából -, hogy mit is eszünk.

Nálam a gyors sokféle aspektusban előkerül a főzésnél, de a lényeg mindig ugyanaz: minél kevesebb időt vegyen el a többi teendőmtől, azaz minél kevesebb időt kelljen a konyhában töltenem. Ennek megfelelően olyan ételeket is gyorsnak szoktam nevezni, amik valójában nincsenek kész pikk-pakk, viszont az elkészítésük úgy néz ki, hogy kb. 10 perc előkészítés után bedobjuk a sütőbe és megadott idő múlva kivesszük és tálalunk.

Álljon most itt egy ilyen recept, amit még ma is simán összedobhat bárki vacsorára:

A világ legegyszerűbb grillcsirkéje:

Hozzávalók:

személyenként egy csirkecomb (természetesen a csirke bármely más része is jó, amit a család szeret)

só

bors

paprika

fokhagyma

olaj

Elkészítés:

A csirkecombokat bedörzsöljük a fűszerekkel (a fokhagymát felaprítjuk vagy fokhagymanyomón átnyomjuk), beletesszük őket egy hőálló üveg edénybe, meglocsoljuk 3-4 evőkanál olajjal, lefedjük és 220 fokos sütőben 45-50 perc alatt készre sütjük.

Tetszőleges zöldséges körettel vagy rizottóval tálaljuk.

Gasztrotipp: Ha nem akarunk sokat vesződni a körettel, akkor a hús mellé dobjunk be még fejenként egy-két kockára vagy hasábra vágott krumplit és forgassuk össze, hogy átvegye a fűszer egy részét. A krumpli tökéleten elkészül, mire a hús megsül.

Gasztrotipp: A hús fűszerezését ízlés szerint változtathatjuk, csak mindenképpen kerüljön rá egy kis zsiradék.

Időigény: A csirkecombokat meg kell pucolni (esetleg kiolvasztani) - feldarabolni nem feltétlenül kell -, befűszerezni, meghámozni a fokhagymát és a krumplit, az előbbit összezúzni, az utóbbit felkockázni. Ez durva becsléssel körülbelül 10-12 perc tényleges munkaidőt jelent. Utána már csak ki kell várni, mire a sütő elvégzi helyettünk a munka nehezét.

Nézőpont

Egyszer láttam egy műsort, ahol valamelyik ismert személyiség (ma celebnek mondanánk, de abból kiindulva, hogy megnéztem a műsort, feltételezem, hogy ő nem szeretné magát így nevezni) azt mondta, hogy a főzés nála az, amikor hétvégén nekiáll és olyan ételeket készít, amilyeneket igazán szeretne; az, hogy minden nap kerüljön valami a család asztalára, csak napi robot.

Nos, így is fel lehet fogni a dolgokat, én viszont úgy gondolom, hogy ha már valamit mindenképpen meg kell csinálni (márpedig enni kell, és ha az ember nem akar folyton pizzát rendelni meg szendvicsen élni, akkor főzni sem árt), akkor miért ne lehetne élvezni a dolgot? Főként erről fog szólni ez a blog, hogy hogyan főzzünk úgy, hogy az ne napi rutin vagy teher legyen és lehetőleg ne eméssze fel az egész napunkat.

Igyekszem majd címkézni, szétszedni, összerakni, lefotózni, megmutatni és elhitetni mindenkivel, hogy a főzés valóban élmény.