Dobostorta

Nem, nincs semmilyen alkalom, egyszerűen csak Jozsó megőrül a dobostortáért, én meg megígértem, hogy sütök egyet, és íme az eredmény. A karamelldíszre külön büszke vagyok, mivel teljesen véletlenül készült - amikor vágtam fel a dobot, még túl folyékony volt a tetején a máz és a kés kihúzta kissé, én meg csináltam belőle díszt középre. Így kell improvizálni. Persze, ha direkt akartam volna cukordíszt, tuti nem sikerült volna. Ilyen a formám :)

Amúgy, ez egy hosszú bejegyzés, viszont a dobostorta szerintem az egyik legegyszerűbb torta, csak sokan félnek tőle. Én is féltem, amíg ki nem próbáltam.

A tortalapot 6 tojásos piskótából készítettem annyi kiegészítéssel, hogy tettem bele 10 dkg margarint, hogy sűrűbb legyen. (6 tojás, 30 dkg cukor, 1 vanilincukor, 30 dkg liszt, 1 sütőpor, 10 dkg margarin) A tortát nagyon alacsony hőfokon, egyenletesen kell sütni, majd fokozatosan kell emelni a hőmérsékletet, miközben a sütő ajtaját nem szabad nyitogatni. Ha kinyitjuk a sütő ajtaját, a piskóta összeesik, ha meg túl magas a hőfok, a széle hamarabb sül meg, mint a közepe - ettől lesz púpos, később meg égett.

A krémhez 25 dkg margarint kikevertem 25 dkg porcukorral - fontos, hogy porcukor legyen - és beletettem 15 dkg olvasztott csokit. A csokit 2-3 evőkanál tejjel olvasszuk meg lábasban, folyamatos kavargatás mellett, akkor nem ég oda. A kész krémet teljesen le kell hűteni - akárcsak a tortalapot. 

Elvileg ezt a tortát 6 lapba kellene vágni - volt már, hogy sikerült is (közvetlen Ferike születése után, mikor hazajöttem a kórházból, de ezt ráfogom az eufória utóhatásaira). Szóval, vágjuk annyi lapba, ahogy sikerül - én most 4-be vágtam. Amúgy, ha túl sok a lap, kevés lesz a krém.

Szóval, osszuk szét a krémet. Ja, nem, előbb válasszuk ki a két legszebb lapot. A valóban legszebb megy a tetejére - arra tesszük a dobot. Illetve kell egy szép egyenes az aljára. 

A krémet úgy osszuk el, hogy minden lapra jusson - kivéve a tetejére -, illetve maradjon az oldalára és 12 kis gombócnyi a dobok alá - ez nem muszáj, de szépen mutat.

Ha megkentük és egymásra raktuk a lapokat, illetve megcsináltuk a gombócokat - minden szeletre egyet -, johet a dob. A dob elkészítéséhez egy lábasba tegyünk 20-25-30 (vagy amennyit nem szégyellünk) dkg cukrot olvasztani - MÉG NE GYÚJTSUNK ALÁ! Készítsünk elő egy éles kést és egy olyan edényt, amibe belefér a kés pengéje - mondjuk egy hosszú falú poharat -, ebbe tegyünk hideg vizet. A dobhoz kiválasztott lapot tegyük deszkára, mert a karamell rákenése után azonnal fel kell vágni, különben a szeletek teteje repedni fog, a tortára rátéve pedig gyakorlatilag lehetetlen felvágni - hacsak nem szeretnénk szétlapított tortát.

Na, most lehet elkezdeni állandó keverés mellett karamellizálni a cukrot. Ha teljesen elolvadt a cukor és szép színe van, gyorsan kenjük rá a tortalapra, és indulhat a vágás. Legyünk tisztában vele, hány szeletre akarjuk vágni. Én általában 12 szeletes tortát szoktam készíteni, de ekkora tortát lehet 16 felé is vágni. 12 szeletnél vágjuk négyfelé, majd minden negyedet háromba. A kést folyamatosan vizezzük, hogy ne tapadjon hozzá a karamell. Ha a karamell túl folyós, a kés kihúzhatja - ilyenkor lehet szép cukordíszt csinálni belőle a torta közepére. Ha a késhez ragadt a cukor, a következő vágás előtt mindenképp szedjük le róla - lehetőleg kézlevágás nélkül. Ha túl sokáig várunk a karamell szilárdulására, akkor viszont törik, így inkább válasszuk a cukordíszes verziót. 

Ha szépen felvágtuk a dobot, a szeleteket egyesével helyezzük a torta tetejére. Ha tettünk kis krémgolyókat, akor azokra félig rádöntve tegyük fel a dobokat. A torta közepére pedig helyezzük el díszítésnek a cukordíszt vagy akár egy krémgolyót, ha maradt még hozzá krém.

Ez egy egyszeletes torta - ezzel Jozsó nem ért egyet -, viszont, a csokimániásoknak majdhogynem kötelező. Én nem vagyok oda érte, de azért időről időre elkészítem - így jár, aki dobostorta-mániáshoz megy férjhez.

Próbáljátok ki, megéri.