A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paprika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paprika. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 14., csütörtök

Zöldségragu

Erre a zöldségragura nagyon büszke vagyok és nem csak azért, mert egyszerű és gyors.
Ferike furcsán válogatós. Nem az van, hogy nem eszik meg bizonyos ételeket - az egyszerűbb lenne,  mert egyszerűen nem főznék olyat. Ó, nem, Ferike mindent megeszik, csak valamiért nem szereti kombinálni az ételeket. Vagyis az evés úgy működik, hogy kiválaszt a tányérról egyfajta ételt - húst, zöldséget - és csak azt eszi meg, a többihez nem nyúl vagy rosszabb esetben le is tolja a tányérjáról. Ehhez képest ezt a zöldségragut egy az egyben megette, sőt, két tányérral evett belőle. Szóval, méltán vagyok büszke rá.
Egy hagymát pirítsunk meg egy evőkanál zsíron vagy olajon, tegyünk hozzá mindenféle kockára-karikára vágott zöldséget - ami éppen van otthon. Én konkrétan sárgarépát, zellerlevelet, petrezselyemlevelet, paprikát, uborkát és zöldbabot tettem bele. Tegyünk hozzá egy kis paradicsomlevet (vagy paradicsomot, ha van otthon), fűszerezzük sóval, borsikafűvel, kakukkfűvel, rozmaringgal, majoránnával vagy bármilyen fűszerrel, amit szeret a család. Egy kis betétnek tehetünk bele karikára vágott házi kolbászt. Az elkészülést általában a sárgarépa puhasága jelzi, mert ezek közül a zöldségek közül az párolódik meg legkésőbb.
Különösen jó vacsora meleg nyári napokra, ami nem nehéz, így nem terheli meg a gyomrot. Kolbász nélkül pedig akár diétásnak is nevezhetjük.

2011. február 23., szerda

Pontypatkó

A pontypatkók legegyszerűbb elkészítési módja, ha paprikás lisztbe forgatva kisütjük őket. 
Fogjuk a patkókat, sózzuk be, forgassuk meg paprikás lisztben és süssük ki - ennyi a recept. Mivel a hal nagyon gyorsan megsül, néhány perc alatt kész is az egész fogás.
Tegnap vacsorára sütöttem ilyen halat, de mivel a képeim nem sikerültek valami jól, Adritól kapott képet teszek be - ő valamikor a múlt héten sütötte és velem is megkívántatta.

2011. február 9., szerda

Lecsó

tojásos és tejfölös változat
Mindig az a bajom a lecsóval, hogy nem tudom eldönteni, hogy tojásosan vagy tejfölösen szeretem-e jobban, ezért úgy döntöttem, hogy mindkettőből kis adagot készítek, így nem kell választanom a kettő között.
A lecsó egyébként házi készítésű, télire elrakott - egyike az utolsó üvegeknek sajnos. A tojásos verzióba egyszerűen belefőztem egy egész tojást - van, aki szerint csak a sárgáját kellene -, a tejfölösbe pedig 1 evőkanál tejfölt tettem. Ezek persze egyszemélyes adagok - vagyis így a kettő együtt körülbelül egy adag. 
Reggelinek kiváló választás.