Vannak napok, amikor mindent megteszünk, hogy valami tökéletesen sikerüljön, de a végeredmény mégis hervasztó vagy legalábbis közelébe se ér annak, amit szerettünk volna. Így jártam én kedden Ferike születésnapi tortájával. Persze magamnak köszönhetem az egészet, mivel kiválasztottam egy egyáltalán nem triviális kinézetet - ha két éves a gyerek, legyen kettes alakú a torta - ráadásul nem kalkuláltam bele, hogy ha az említett kétéves segít, akkor még az se fog összejönni, ami amúgy szokott.
Az elképzelés a következő volt: készítek egy kettes alakú tortát, bevonom fondant-nal, autópályát csinálok belőle és ráteszek két fondant kisautót.
Hát, lássuk, mi lett a dolgoból:
 |
| Készítsük el a piskótát |
 |
| rajzoljuk fel a fromát |
 |
| vágjuk formára a tortalapot |
 |
| készítsük el a fondant-t |
 |
| töltsük be a tortát |
 |
| színezzük be és nyújtsuk ki a fondant-t |
 |
| örüljünk az eredménynek |
 |
| tegyük fel a bevonatot a tortára |
|
Na, itt kezdtem kétségbeesni, mivel annyi időt vett el közben, hogy Ferike után rohangáltam, hogy a fondant elkezdett repedezni, aztán pedig akármit csináltam, csak egyre rosszabb lett. Ennek ellenére azért kidíszítettem a tortát és megcsináltam rá a kisautókat is.
 |
| kicsit gyűrött, kicsit szakadt, de aranyos |
És ekkor történt, hogy Ferike észrevette a tortát és annyira tetszett neki, hogy egyből bele kellett nyúlnia. Akkor aztán végképp összeomlott a tökéletes torta elképzelésem...
 |
| Jozsó azonban megmentette a helyzetet egy imitált autószerencsétlenséggel :) |
 |
| igen, nálunk is le tud szakadni az autópálya |
Tanulságok: a torta finom volt és végülis elérte a célját, hiszen az ünnepeltnek tetszett - annyira, hogy a piros kisautóval elszaladt játszani, és másnap reggel a gyerekszobában találtam meg.
Szóval, a címhez visszatérve, ne keseredjünk el, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna vagy éppen nem lesz tökéletes, mert a gyereknek még így is nagyon tetszhet. (Legközelebb pedig majd egyszerűbb formát választok ;))
