Maradék karfiolból

Anyával mindig az utolsó utáni pillanatban is leszedjük a legkisebb kifejlődött ehető részeket is a növényekről. Ez az adag karfiol nem azért maradék, mert egy nagyobból maradt, hanem mert ez volt a tavalyi év utolsó termése - gyakorlatilag egy maréknyi apró rózsa, amiből túl sok mindent nem lehetett volna készíteni. Két személynek viszont tartalmas fogás varázsolható belőle egy kis tojás és némi kreativitás segítségével.

Pároljuk elő a karfiolt sós-borsos vízben, majd tegyük egy hőálló edénybe vagy tepsibe. Keverjünk fel 3 tojást egy kis tejjel, 1 ek liszttel, jó adag reszelt sajttal - kihagyható, ha épp nincs otthon - és sóval borssal. A tojásos keveréket öntsük a karfiolra, fedjük le és sütőben süssük készre.

Gasztrotipp: Ha a sütés vége előtt levesszük a fedőt, szép pirosra sül a tojás teteje.

 Gasztrotipp: Ez a fogás nem csak karfiolból, hanem bármilyen zöldségből elkészíthető, akár vegyesen is. Érdemes próbálkozni a kombinációkkal.

Bőséges ebéd

Hétvégén Semjénben voltunk. Az ilyen hétvégék jellegzetessége, hogy anyával nekiesünk a konyhának és rengeteg nagyon finom ételt készítünk el.

A mostani menü nem nevezhető sem egyszerűnek, sem gyorsnak, a diétástól pedig fényévekre van, de mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást.

Sajttal és sonkával töltött vaddisznó karaj rántott karfiollal és hasábburgonyával.

Meg kell jegyeznem, hogy azon szerencsések közé tartozom, akiknek az apukája vadász, így nagyon gyakran kerül vadhús az étlapra. A sonka is saját füstölésű, házi sonka.

A sajttal és sonkával töltött hús elkészítése elég trükkös, de hamar bele lehet tanulni. Két szelet hús közé tegyünk egy szelet sonkát és egy szelet sajtot - anya reszelni szokta, de lehet nyugodtan szeletet használni. Az így elkészített hússzendvicset duplán panírozzuk be és süssük ki.

Bevallom, a hétvégén tudtam meg, hogy a dupla panír úgy néz ki, hogy liszt-tojás-zsemlemorzsa-tojás-zsemlemorzsa. Eddig mindig úgy készítettem, hogy a lisztbe és a tojásba forgattam kétszer a húsokat - lehet, hogy ezért nem állt tökéletesen össze a dolog?

Mindenesetre, óvatosan kell panírozni, hogy ne essen szét a torony, viszont a végeredmény határozottan megéri. A köret mondhatni hagyományos, csupán egy kis házi majonézzel bolondítottam meg (ennek a receptjét délután még beírom.)

Az se kedvetlenedjen el, akinek a hűtője nincs tömve vaddisznókarajjal. Ez a fogás házi sertésből is elkészíthető, sőt nem is feltétlenül kell karajt választani hozzá, a valamivel olcsóbb combhús is tökéletesen megfelel a célra. A házi sonka helyett is használhatunk boltban kapható tetszőleges sonkát - azért lehetőleg sertés sonka legyen és nem árt, ha füstölt. Sajtból mi főleg a zsíros, félkemény (reszelhető) sajtokat szoktuk választani, amilyen az edami, a trappista vagy a gouda. Amennyiben jobban szeretjük - és van rá pénzünk - használhatunk különlegesebb vagy akár füstölt sajtot is, csak arra ügyeljünk, hogy a sonka és a sajt közül csak az egyik legyen füstölt, különben túl intenzív lesz az ízhatás és elnyomja a hús ízét.

Hétvégi menü

Néha el kell döntenünk, hogy mi a jobb, egyszerre nekiállni és elkészíteni a teljes hétvégi menüt, vagy kisebb-nagyobb megszakításokkal egész hétvégén a konyhában forgolódni. Én inkább feláldozom a szombat délelőttöt, hogy aztán a hétvége maradék részét a családommal tölthessem. Természetesen ilyenkor is vannak olyan ételek, amikhez helyben is kell ezt-azt elkészíteni, de ez már közel sem olyan sok idő, mintha az egésszel akkor kellene foglalkozni. A tegnap délelőttöm kissé zsúfoltra sikerült, viszont így most van időm összeszedni a reggeli kakaó mellett, hogy mit is készítettem, amíg a család többi tagja pihen, hiszen nem kell kapkodni, hogy legyen ebéd.

 

A karfiolleves esete

Jozsó péntek este hozott egy óriási karfiolt - mivel darabra adták, így célszerűen kiválasztotta a legnagyobb példányt, ami végülis akkorának bizonyult, hogy nem is főztem meg az egészet. Mivel imádom a karfiol ízét, így nem akartam túlságosan elnyomni mindenféle fűszerekkel. A levesbe gyakorlatilag csak sót és borsot tettem, a végén pedig behabartam. Ebben a formában akár fogyasztható is lett volna a dolog, viszont nekem gondolnom kell arra is, hogy Ferike mennyit fog belőle szétöntözni a kanálból, ezért végül krémleves lett a dologból - megjegyzem, ez nem kompromisszum vagy önfeláldozás, mivel mi kifejezetten szeretjük a krémlevest.

 

Fokhagymás tejben sült csirkemell krumplipürével

A csirkemell nem a kedvenc alapanyagom, mivel - például a combhoz képest - meglehetősen száraz, ezért csak olyan módokon szoktam felhasználni, amikor ellensúlyozni tudom ezt a tulajdonságát. A fokhagymás tejben sült hús ez a kategória. Elsőre lehet, hogy macerásnak tűnik a recept - másodszorra feltűnhet, hogy elég sok mosatlan edényt generál - de valójában nem kell megijedni tőle és igazi változatosságot jelenthet egy hétvégi menüben.

Elkészítés: A csirkemelleket felszeleteljük (nem klopfoljuk!) sózzuk, borsozzuk, fokhagymát karikázunk rájuk és beáztatjuk annyi tejbe, amennyi ellepi. Nyilván minél hosszabb ideig áll a hús a tejben, annál jobban átveszi a fokhagyma aromás ízét, de egy óra pácolás teljesen elég már. Ha letelt a pácolási idő - vagy vészesen közeleg az ebédidő - vegyük ki a csirkemell szeleteket a tejből, csöpögtessük le, forgassuk lisztbe és kevés olajon (vagy zsíron) pirítsuk meg egy-két perc alatt - nem kell készre sütni, csak kapjon egy kis színt. Ha minden szelet elkészült, tegyük bele egy sütőedénybe - én hőálló edénybe tettem, de lehet akár teflonbevonatú is -, öntjük vissza rá a pácolólevet (fokhagymás tej), fedjük le és tegyük be a sütőbe 200 fokra, ahol körülbelül 3/4 óra alatt készre fog sülni.

 

Gasztrotipp: szerintem ehhez az ételhez a krumplipüré passzol legjobban, de ha ünnepi ételnek készítjük, akkor tálalhatunk hozzá hercegnő burgonyát is.